Full Extra
Egyedi ruhák, extravagáns kiegészítők, kozmetikai szerek – a legkülönlegesebb darabokat a netről vásárolja Lilu.
A Trendmagazin tavaly már bemutatta az Andrássy úton található Zegna szalont. A cikk nagyon nagy visszhangot váltott ki, éppen ezért úgy láttuk, van értelme egy újabb interjúnak is ebben a témakörben. Kolozsvári Zsuzsával, az Ermenegildo Zegna üzletvezetőjével Hennel Ádám beszélgetett.ódosításához.
Hennel Ádám: Tavaly októberben, amikor munkatársunk, Hack Sára itt járt, még Magyari Tamás válaszolt kérdéseinkre, most pedig már veled beszélgetek. Hogyan jutottál el idáig, hogy lettél az üzletvezető egy ilyen luxuskategóriás divatszalonban?
Kolozsvári Zsuzsa: Ez sok mindennek köszönhető, két faktort említenék, az egyik a szerencse, a másik pedig a szakmai jártasság. Az előző munkahelyemen együtt dolgoztam egy Magyarországon elég nevesnek mondható stylisttal, és a nyár közepén felhívott, hogy nincs-e kedvem valamit együtt csinálni vele, mire én igent mondtam, de megemlítettem neki, hogy már nem dolgozom annak a cégnek ahol előzőleg voltam. Ezután két héttel rá itt ültem a Zegna üzlet tulajdonosával, Janikovszky Jánossal egy interjún, és egy héttel később már itt dolgoztam, mint üzletvezető.
Hennel Ádám: Azért legyünk őszinték, mégiscsak egy férfidivattal foglalkozó üzletben vagyunk... Ez mennyire nehezíti meg a dolgodat?
Kolozsvári Zsuzsa: Szerintem ez pont szerencsés, legalábbis én kifejezetten élvezem! Nagyon hálás a férfidivat, főleg a klasszikus vonal és a Zegna világa, amiben én teljesen megtaláltam önmagam. Engem rabul ejt a szövés, a szabás, a kidolgozottság, az, hogy mit mihez lehet viselni... Illetve nagyon megfogott, hogy a Zegna most volt száz éves. Az évforduló alkalmából egy centenáriumi kollekciót adtak ki, egy bizonyos szövetanyagot, ami megjelent az öltönyökön, táskákon, kiegészítőkön, továbbá ehhez még készült néhány speciális ing, kalap és sál is. Rendkívüli dolog, hogy száz éves évfordulóra kiadnak olyan termékeket, amit limitált darabszámban lehet megvásárolni. Például az ilyen cipőkbe bele van ütve a centenáriumi logó, ami engem lenyűgöz!
Trendmagazin
Hazánk egyik legsikeresebb divattervezői ők, akik már többször elnyerték az Év Divattervezője díjat. A USE unused tagjai Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András sikert sikerre halmoznak, ruháikat egyre többen viselik, nemcsak hazánkban, hanem szerte a nagyvilágban. A USE egyetlen hölgytagjával, Füzes Eszterrel beszélgettem.
- Mi volt az első sikerélményed?
- Nekem ez a többiekhez kapcsolódik. Az volt az első nagy élmény, amikor 2003-ban megkaptuk a különdíjat, egy finn munkaruha pályázaton az innovatív szabásminta, anyag- és színhasználatért. Ekkor találtuk ki magunknak a USE nevet, ott dolgoztunk először hárman.
- Kiknek készülnek a USE ruhái?
- A USE célcsoportja egy olyan 25 év feletti, AB státuszú kozmopolita városi nőtipus, aki nyitott a világra, stílusos, karakteres, eltartja önmagát és többnyire a kreatív szakmába dolgozik. Tulajdonképpen a karakán nőtípus képviselőinek készülnek ruháink.
- Mi a munkamegosztás közöttetek?
- A tervezésben mindhárman aktívan résztveszünk. A többi feladat le van osztva, Attila csinálja a gyártatás előkészítését, ő foglalkozik a szabásmintákkal. A mintakollekciókat közösen papíron megtervezzük, de hogy a szabásminták és a mintadarabok megszülessenek, azt már Attila koordinálja a mintavarrónőinkkel. A kellékeket én szoktam beszerezni, a gombokat, és a cipzárakat, a gyártatásért és a szállítmányozásért is én felelek. András a vizuális megjelenéséért felel, azt koordinálja, valamint az anyagok megrendelése is az ő feladatkörébe tartozik.
- 2004 óta vagytok együtt, milyen kapcsolat van közöttetek?
- Először volt barátság, később ebből alakult ki a munkakapcsolat.
- Hogy kezelitek a konfliktusokat?
- Eleinte több konfliktus volt, most már nagyon össze vagyunk szokva.
- Ha szakmailag valamiben nem értetek egyet, akkor ki dönt?
- Akkor kettő az egy arányban szavazunk, de ilyenre egyre ritkábban van szükség. Figyelünk egymás véleményére, elfogadjuk egymás észrevételeit.
- Melyik a kedvenc színed?
- Ebben a szezonban nagyon szeretem az érdekes, kevert színeket. Ha két évvel ezelőtt kérdeztél volna, akkor azt mondtam volna, hogy a fekete, a fehér és a szürke. Most a feketét egyáltalán nem szeretem, helyette inkább a sötétkéket. Kedvenceim közé tartozik még a tejeskávé, bézs, törtfehér, de nagyon szeretem a fémes színeket, az aranyat, bronzos áranyalatokat, tetszenek a púderes színek is, valamint a korall és a málna szín.
- Magyarországon mennyire van lehetősége egy divattervezőnek külföldön karriert befutni?
- Abszolút megvan rá a lehetősége. Kell egy nagy adag bátorság hozzá. Amikor ezt az egészet elkezdtük, még nem tudtunk az egészről semmit, ugrás volt a sötétbe. Ha tudtuk volna, hogy ez mivel jár, mennyi lemondással, nehézséggel, tanulópénzzel, nem biztos, hogy bele mertünk volna vágni. A hazai tervezők körében a tőkehiány az ok, ami miatt nem tudnak élni egy nemzetközi piacon való bemutatkozás lehetőségével. A divatszakma az állandó jelenlét, valamint a kivételes periódikussága miatt egy rendkívül tőkeigényes műfaj, hisz 3 havonta ki kell jönni egy új kollekcióval, aminek minden költségét (anyagvásár, utazások, showroom fee, fotózások, jogdíjak...) előre meg kell tudni finanszírozni. Ez pedig egy olyan léptékű beruházás, amit egy frissen végzett tervező nem engedhet meg magának egy komoly befektető nélkül.
- Szakmailag készen lennének a magyar tervezők egy külföldi bemutatkozásra?
- Szerintem egy része igen, de mint korábban említettem hiányzik a tőke, ami miatt nem tudnak felépíteni egy jól működő céget, és nem tudnak felvenni jó szakembereket. Magyarországon nincsenek divat irányultságú szakképzések, hiányoznak a divatmenedzserek, nincs divatmarketing oktatás. Ha valamelyik tervező egy profit szeretne alkalmazi, akkor külföldről kell valakit behozni, akinek van tapasztalata, vagy évek alatt kinevel magának egy olyan munkatársi kört, amiben tud és képes dolgozni.
Varga Flóra, a KITIN márka designere az idei Marie Claire Fashion Days keretein belül mutatta be első, a spanyol és a francia idegenlégió által inspirált, olykor merész, mégis praktikus kollekcióját. Azóta a MOMÉ-n diplomázott fiatal tervezőnő 2014-es tavaszi-nyári kollekciójának letisztult, konceptuális kampányképei is napvilágot láttak, amelyeket a tehetséges magyar divatfotós, Tóth Kristóf készített. Flórával a múltról és a jelenről, tervezői filozófiájáról és kurrens kollekciójáról beszélgettünk.
Az idei Marie Claire Fashion Daysen mutattad be első független kollekciódat, s mondhatjuk, hogy ez az alkalom az önálló tervezőként való debütálásodat is jelentette. Milyen utat jártál be eddig a divatszférában, s hogyan váltál designerré?
A Kisképzőbe jártam középiskolába, ahol igazából rajzolni szerettem nagyon-nagyon, a divat mint olyan sohasem érdekelt. Nem akartam divattervező lenni, ezt sohasem fogalmaztam meg így. Inkább a formák, arányok, szerkezetek fogtak meg, a lehetőségek sokféleségét szerettem, és ezt valahogy a tervezésben kezdtem el a leginkább megtalálni. A kisképző után a MOME ruha szakán folytattam a tanulmányaimat.
A designerré válás folyamata talán az, amikor rájössz, hogy az ideális tervezői állapot nem a megelégedett szemlélődés egy elkészült munka felett, hanem a folyamatos kíváncsiság, kísérletezés, kutatás, az örök elégedetlenség, ami mindig továbbvisz valami új felé.
A teljes interjú: http://www.phenomenon.hu/v2/a-divat-mint-olyan-sohasem-erdekelt-interju-varga-floraval-a-kitin-tervezonojevel/
A BEANGO márka debütál kapszulakollekciójával, kreatív üzletasszonyoknak, stílusos karrierista nőknek, akiknek titkon fontos a kényelem. Szakmai fejlődésükben nagy szerepet játszik határozott, szigorú megjelenésük.
.jpg)
.jpg)
Lendületesen növekszik a kínai márkák értéke, a rangsorban továbbra is az állami vállalatok dominálnak, a magáncégek ugyanakkor gyors felzárkózást mutatnak - derül ki a 100 legértékesebb kínai márkát felvonultató jelentésből.
.JPG)
A Millward Brown kutatócég és a WPP médiaügynökség rendes éves tanulmánya a kínai cégek teljesítményét és több mint 400 ezer fogyasztó preferenciáját vette alapul.
Eszerint a legtöbbet érő márka - csakúgy, mint az elmúlt években - a telekommunikációs óriás, a China Mobile, 61,4 milliárd dollárra becsült értékével. Második a sorban a több európai nagyvárosban is jelen lévő Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC), eszközértéke alapján a világ legnagyobb pénzintézete, amelynek márkaértékét 40 milliárd dollárra teszi a jelentés. Meglepetés, hogy a harmadik helyre egy magántulajdonban lévő vállalat, a Tencent került. A média- és a mobiliparban is aktív cég májusban a világ negyedik legnagyobb internetes cégévé nőtte ki magát.
A száz legértékesebb kínai márka összesen 380 milliárd dollárt ér, a legnagyobb 50 értéke egy év alatt 13 százalékkal nőtt - derül ki a tanulmányból.
A százas listán a magántulajdonban lévő vállalatok száma 29, vagyis a legértékesebb márkák sorát továbbra is az állami cégek dominálják. A növekedési adatok ugyanakkor a trend változását vetítik előre: a privát márkák értékének bővülési üteme átlagban 27 százalékot tett ki, míg a központi vállalatok értéke csupán 9 százalékkal nőtt 2012-höz képest.
A több mint 160 oldalas jelentés szerint a kínai lakosság a több éve piacon lévő, meggyökerezett márkákban bízik leginkább. A belpolitikai, társadalmi folyamatok a márkák értékén is nyomot hagynak, így például a kínai kormány takarékossági kampányának is betudhatóan csökkent a korábban elsők közt tündöklő luxuslikőrök értéke, az élelmiszerbiztonsági kampány nyomán pedig jelentős mértékben erősödött az élelmiszeripari cégeké.
A márkaépítés jövője nem a metropoliszokban, hanem - az urbanizáció miatt - az azok körül lévő nagyvárosokban van - mutat rá a jelentés. A vállalatoknak a társadalmi preferenciák változásához is alkalmazkodniuk kell, így az internetes áruházak vagy a kelet-ázsiai országban rendkívüli népszerűségnek örvendő mikroblogok nyújtotta lehetőségeket is ki kell használniuk - írja a tanulmány.
MTI